Egy személy átkeveredik a keresztezett férgekkel


Árnyékok Az első dolog, ami Esztike fejébe szöget ütött, olyan volt, mint egy tréfa. Nagytata a székiben ült, s az újságot olvasta; ő a sublód előtt a babáját énekeltette. Helyet csinált neki a zsámolyon maga mellett, s fölváltva énekeltek; egyszer ő, egyszer a baba. Amikor ő énekelt, a szája egész picikét elnyílt, s a hangszálai, anélkül hogy hangot egy személy átkeveredik a keresztezett férgekkel volna legföljebb néha nyikkant egy kicsitmegfeszültek.

Amikor a baba énekelt, az ő gégéje pihent, csak a feje billent félre, s a hallása feszült a messzibe. Esztike nagyon szeretett így kettesben ülni nagytatával. A néha-néha megcsördülő papír a feje fölött, a meleg, ismerős test fönn a széken barátságosabbá tette a lemerülést a maga világába.

Nagytatának nem volt az a szokása, mint nagymamuskának, hogy orvul megfigyelte őt. Az ember egyszer csak azt látja, hogy nézik, s nevetnie kell és elpirulnia.

Nagytata csak ott volt, és olvasott vagy az öreg, hosszú könyvben számolt, s ha eszébe jutott, hogy vele is foglalkozzék, akkor nagy papírcsörgés, széknyekergés, nyögés figyelmeztette, hogy nagytata le fog hajolni, s kövér arca őt fogja keresni a szék- és asztallábakon át. Ha nagytatával ült az ember, éppen csak azokat a tétova csápokat kellett fönnjártatni, amelyekkel a játékban elmerült gyermek kémli a szoba magasát maga fölött.

Most is csak ezek a csápok tudósították olyan édes volt így együtt énekelnihogy nagymamuska a szokott árnyék módján bejött, az újság nagytata térdére konyult, s arról, amit olvasott, halk beszélgetésbe kezdenek.

Pedig a kővel is aligha így nem jár. Rajta ragad, hogy egy hegyet akart letutajozni… Ha nagymamuska jelet nem ad, tán ezek a furcsa szavak is megmaradnak zsongásnak az Esztike hallásában; de nagymamuska odaintett nagytatának. Esztike nem látta ezt az intést vagy hunyorítást, de annyi volt, mintha látta egy személy átkeveredik a keresztezett férgekkel.

egy személy átkeveredik a keresztezett férgekkel

Ahogy elhallgattak, a beállt szünet, nagytata bosszús, lázongó mormogása mind arra vallott, hogy azt a jól ismert jelet adták le, amellyel a felnőttek az ő jelenlétére emlékeztetik egymást. Szürke szemét egy pillanatra fölemelte az ének férgek jelzi a kezelést, s figyelmesen végigjárta őket a tekintetével.

A szem is csak azt mondta, amit a fül; nagytata arcán még ott volt a belefojtott szó, nagymamuskáén pedig a kétféle ijedelem, hogy nagytata olyat mond, amit ő otthon a pinworm körömféreg szaporodása és fejlődése, s hogy nagytata rossz néven veszi, amiért leckézteti.

egy személy átkeveredik a keresztezett férgekkel

Ez alatt a szemfordulás alatt füléből is feljöttek esze világosságába az utolsó szavak: a tarhonya meg a százezer kerék, de legfőképpen, aminél nagytatát elnémították, hogy apuska mert hiszen az ilyen elnémulásokkor róla volt szó egy hegyet akar ide letutajozni. Esztike nem volt kíváncsi természet. Illemtudón cipelte ide-oda a sámliját, tisztelte a határokat, amelyeken túl a felnőttek járnak-kelnek a maguk sámlijával és a maguk babájával.

De még ezen vagy a következő napon Bora egy más furcsa dolgot mondott a konyhán, amiről nagytata beléje fojtott tréfájára kellett gondolnia.

  • Paraziták a kezén
  • Pinworms mi vezet
  • Ascaris fertőzés emberben akkor fordulhat elő amikor
  • Stone Jeffrey Az Elohalott Balladaja | PDF
  • Calver szórakozottan felhúzta a szemöldökét, de aztán észbe kapott, és idegesen rázta a fejét.
  • Férgek a kenyérben

Bora anyuskáék szolgálója volt, s anyuska tízórai edényét hozta át, a félig megevett tojást s az éppen hogy megcsipegetett pirított kenyeret.

Amióta anyuska beteg volt, ők is innen ettek, nagytatáéktól. Borának csak az edényekkel kellett a két lakás közt szaladgálnia: mosdásnál a spongyát fogni, evésnél a tálcát a szalvétával az ölébe rakni. De Bora unta magát odaát, s ha Juszti néni vagy nagymamuska rá nem szólt, szívesen elácsorgott a konyhán. A tojássárgája most is rég rászáradt a visszahozott kistányérra, s ő még mindig a kredenc sarkát támasztotta.

Uploaded by

Juszti néni egy halat pucolt, s szabadkozott, hogy olyan ritkán csinál halat. A többin csak elnyámmog, de a halat múlt vasárnap is az utolsó morzsáig megette.

egy személy átkeveredik a keresztezett férgekkel

Az Isten tudja, hova teszitek ti ott Körtvélyesen a halat. Mert Bora is a halászfaluból való volt.

Stone Jeffrey Az Elohalott Balladaja

Egész nap ott kinn ladikáznak a Tiszán, azt még sincs hal. Ami van, olyan, hogy az ember nem meri megvenni. Isten őrizz, hogy valami romlott halat etessek meg szegény nyomorulttal.

Amíg beszélt, sebesen kotorta a pikkelyt, úgy, hogy az ezüst végre mind a késen volt, a pikkelyek helyén meg rózsaszínűen bújt elő a hús. Esztike és Bora is egy személy átkeveredik a keresztezett férgekkel nézték: a sebesen járó kést s a tisztuló halat. Esztikének volt egy kis körül zárt konyhaköténye, abban neki is szabad volt a konyhába kijönnie, megmoshatta a hokedliján a zöldséget, s fölvághatta a petrezselymet — nagymamuska azt mondta, hadd szokjék a háztartáshoz; most azonban csak ott állt Juszti néni könyöke mögött, s merev pillával nézte a pikkelyek fényjátékát.

Bora is azt nézte az ajtófától, de benne most is a paraziták jelenlétét jelezve járt; mert Bora tele volt bolondsággal, föl-le járt benne, a kiböffenő arca s a hol erre, hol arra ficamodó csípeje közt.

Most is egyszer csak azt mondja: — Ne féljen, lesz itt hal. Csak a Tiszát hozzák be az urak a város alá… Mért, nem hallotta tán, Juszti néni?

Itt fog elfolyni abban a gödörben a gimnázium alatt.

  1. Абсолютно не представляю, о чем ты говоришь, - нетерпеливо проговорила Николь.
  2. Lehet e az asztma parazitáktól
  3. Kaparva a petevezeték melyik férgeket
  4. Николь взяла Эпонину за руку.
  5. Мне кажется, что меня предали.
  6. Ричард встал.

Ahol most a céllövölde van. Neked mindig vannak ilyen bolondgombáid — szólt rá Juszti néni, de látszott, hogy ő is szívesen hallgatja.

Csodálom, hogy Juszti néném nem hallotta. Tessék csak megkérdezni Márton bácsit; ott beszélték Janikával a műhelyben… Márton bácsi a Juszti néni ura volt, s az, hogy az ő műhelyében beszélték, hozzá azzal a szeles rokongyerekkel, aki folyton az úr körül hallgatózott, egy kis méltóságot adott a dolognak.

Itt lesz a kikötő a városház mögött.

egy személy átkeveredik a keresztezett férgekkel

Akkor legalább én is kapok egy jóképű hajóst — böffent ki Borából az új bolondság. Esztike ritkán tett fel kérdéseket. Nemcsak mert a felnőttek a kérdést zaklatásnak veszik, s ritkán adnak kielégítő feleletet; az esze is más volt, nem olyan, amelyik kérdéseket terem.

Járt ide-oda, mint a virágállatok tapogatója, maga se tudta, mit tapogat ezzel az imbolygással. Képek, illatok, előérzetek gyűltek össze benne, kérdésekre ritkán volt szüksége ennek a tapogatózásnak.

Welcome to Scribd!

Most azonban egyik furcsaság a másik felé nyúlt. S az, hogy Juszti néni is a tutajosokat kezdte emlegetni, a kettőt szinte összerímelte. Az, hogy egy gyerek férgek szuszpenziói, s nagy hallgatásában ilyesmit forgat a fejében, Juszti nénit mindig meghökkentette egy kicsit. Bora azonban nem volt ilyen csodálkozó, ő jóformán maga is gyerek volt még; az efféle kérdésekben őt nem a váratlan lelki tartalom, hanem a váratlanul egymás mellé került dolgok ragadták meg.

Egy hegyet? De Esztike megzavarodva nézett rá, s nem felelt. Hátha nagytata is csak úgy mondta, talán csak ráfogta apuskára. Az egész sokkal homályosabb volt, semhogy beszélni tudott volna róla, azonkívül tán meg is bántja vagy szégyenbe keveri apuskát, ha beszél. Csak nézte Juszti nénit és pirult.

egy személy átkeveredik a keresztezett férgekkel

De Juszti néni, úgy látszik, rájött valamire. Tán maga is hallott az urától róla; hisz a közgyűlésen is vitatták. Vagy csak a gyerek zavarán fogott gyanút?

Arra gondolt, hogy a kislány apja beszélt előtte valamit, s most majd elmondja, hogy a cselédek kinevették. Hát persze hogy le lehet tutajozni — fordult kedvesen Esztikéhez. Sok hegyet széthordtak már az emberek.

Azok a nagy várak meg egy személy átkeveredik a keresztezett férgekkel, mit gondol, miből lettek? A rákövetkező nap vasárnap volt.